Még mielőtt ennek a szennynek az ellopásával megvádolnának, megnevezem azt az embert aki ilyen gusztustalan módon adja elő a dolgokat. Kedves Modoros blog! Kedves a frászt, tehát csak simán Modoros blog, ez a bejegyzésedre a válasz.

“A mániákus állatvédő mindig ijesztő és gyanús, de a biológiailag eredendően erősebbre kódolt empátia miatt elsősorban hölgyekre (gyermektelen hölgyekre fokozottabban) jellemző.”

A gazdim állatvédő, nő és nincs gyereke. De nem lesz valakiből csak úgy hip-hop állatmentő. Ahhoz elég hosszú utat végig kell járni. Az nem olyan, hogy elkezdek kosarazni és két hét után abbahagyom. Aki állatmentő az nem tud elmenni egy sebesült állat mellett SOHA. És ezt csak és kizárólag mániákusan lehet csinálni, mert az emberek nagy része h*lye, és házi kedvenceivel kegyetlenkedik. Egy állatmentőnek nincs ünnep, nincs szabadnap. Ha baj van akkor menni kell. Szóval némi tiszteletet megérdemelnek…

“Meg eleve: azt a mocskos, ázott, büdös, loncsos, szőrös kis ebet odaadóan puszilgatni, aki a napi sétája során tíz perce még sok-sok másik aranyos kis kutyus szottyos valagát nyalogatta, szagolgatta, esetleg még desszertként elfogyasztott egy-két darab friss kakit is, némi pisilefetyeléssel? Ezek lehetnek bármilyen ásványvízen, Kobe-marhán nevelt, saját tévével rendelkező elkényeztetett dögök, a friss szarnak egyik se tud ellenállni, mert egyszerűen ilyen ocsmány férgek. Az ember legjobb barátai.”

Na ez már több a soknál. Büdös neked a nénikéd hátsó fertálya. Állítom, hogy tisztább vagyok, mint némelyik ember. És jólneveltebb is. Azt aláírom, hogy megszaglászom a fenekét, de és akkor mi van? Ti olyan gusztustalan dolgokat csináltok a szátokkal, hogy még csak véletlenül se engedném akárkinek, hogy puszit adjon. És akkor hol van ahhoz az én popószaglászásom? A kaki és  pisi elfogyasztása aljas rágalom. Eszembe se jutna. Nekem? Viccelsz?! Kezded kihúzni a gyufát haver… de még egyszer elismétlem, hogy nem eszek kakit. És a szülődet nevezd ocsmány féregnek te szégyentelen.

“Ismerős képlet: gyönyörű, nemes, aranyos, kedves, dögönyöznivaló, ápolt, szépségverseny-győztes állat – és csúnya, ápolatlan, igénytelen gazdi?”

Az tény, hogy fantasztikus szépségemhez senki sem érhet fel, és ezt mindenki tudja, de gazdi egyáltalán nem igénytelen…

“Frizura: praktikus, kényelmes, fodrász sosem látta. Anyukája évente egyszer levágja tüsire, aztán hagyják szabadon megnőni. Esetleg copfba fogja, esetleg nem…”

Igen, többnyire copfba fogja össze, de mi ezzel a baj? Tök praktikus és nem is csúnya. Itthonra mi a francnak kiöltözni meg fantasztikus frizurát csinálni? Úgyis összekócolom, mert ő is mindig összekócol.

“Cipője: valami kényelmes túrabakancs. Jó meleg, magasszárú, szorosra (passzentosra!) kötött cipőfűzővel, hogy jól tartsa a bokáját meg a bütykös-gombás széles lábfejét. Hernyótalpa itt-ott már töredezett, így még jobban megragad benne a lábbelit már teljesen átszövő kutyaszar.”

Sétáljál már órákat magassarkúban te majom. Másnap lábra se tudnál állni egy magassarkúban megtett túra után. Amikor jó idő van, az összes kutyáson sportcipő, de télen ne szóljon már senki a bakancsért. Különben is mi köze van hozzá? De remélem megtapasztalod milyen órákig a hidegben egy kis sportcipőben… Vannak akik magassarkúba, kisestélyibe sétáltatják a kutyákat, de teljesen feleslegesnek tartom kiöltözni hozzá. Kényelmes legyen, hogy minél jobban élvezze a kutya és a gazdi is.

“Nadrág: unokaöcstől örökölt vagy turkálóban szerzett férfimodell, alul szépen, bokalengetőre levágott szárral, hogy azért mégse a földön húzza meg a sarkával tapodja. Praktikus, kényelmes viselet – kutyasétáltatáshoz, kutyaketrec-takarításhoz, munkába járáshoz egyaránt kiváló. Mivel túlsúlyos, ezért a combjai között gyorsan kidörzsölődik (kirohad) – ezt klasszikus foltozással oldja meg. Egy ilyen szart képes 10-20 évig elhordani. Ha tényleg már nagyon szétfeslett alul, levágja azt is, és jó lesz bricsesznek (!), rövidnadrágnak (!), amiben nyáron majd büszkén mutogathatja narancsbőrös, visszeres, idomtalan combjait, besüppedő térdkalácsait, ikszlábait.”

Ez is mellé trafált, de nem baj. Nem igazán értesz a kutyás nőkhöz, ez azért van. Induljunk ki a Gazdiból. A kutyás cuccai egy időben mind elmászkálós nem összekoszolós volt. Amikor kezdett már nem olyan jól kinézni akkor került le a kutyázós cuccokhoz. És ez szerintem tök rendben van. Gazdinem túlsúlyos, így ez rá teljesen nem vonatkozik, hogy kirohad, de megsúgom, nem csak a túlsúlyosoknak dörzsölődik ki ott. Amúgy meg tök kár így lehordani őket, mert olyanokat állítasz ami a kutyások nagyon kis százalékára igaz. És saját magad járatod le vele.

“Mert gonosz parasztemberek vannak, akik nem köttetik el a dögeiket, hogy aztán a kölyköket nagymama-módszerekkel ártalmatlanítsák (kő, víz), esetleg emberséges módon szélnek eresszék őket valahol a kiserdőben. “

Ez mióta emberséges? Az embereknél a nem kívánt szaporulattal is ezt csináljátok? Kiengeditek az erdőbe meg megfojtjátok? Nem, a doki szedi ki belőletek. Mi mivel vagyunk másabbak? Mi is érző lények vagyunk. Na meg ha nem szeretne valaki szaporulatot ivartalanítson.

Továbbiakban aki h*lye haljon meg… És lehetőleg kevesebb marhaságot írj Mr. Modoros, bár nem értem ezt a nevet mert a viselkedésed felettébb modortalan. És még szánalmas is.

Ha valaki arra vetemedne, hogy elolvassa az egészet itt az odavezető link: http://modoros.blog.hu/2014/01/01/a_kutyas_no