Mint ahogy semmi sem telhet el zökkenőmentesen, a kiállítások sem. Persze nem én bénáztam, mindig más, de a lényeg az, hogy nem keveset szerencsétlenkednek… Na és ki az áldozat? Hát persze, hogy én…

2014.03.20. Budapest – MKSZ CAC

Hosszú buszozás után végre megérkeztünk. Gazdiék elkezdték keresni, hogy hol vannak a többiek. Állnak, nézelődnek, majd kigúvad a szemük, de még csak véletlenül se vennék észre, hogy mellettünk vannak egy pléddel beljebb… Az ilyenek miatt nincs nagy gáz, mert hát nem lehet mindenki olyan okos, mint én, de itt sose fejeződik be a bakisorozat. Egész jól ment minden, megkaptam a HPJ-t és mikor a végén volt, az összevetés, hogy kiválasszák ki a legszebb (naná, hogy én), akkor állt neki bénázni gazdi. Igaz, hogy a bíró mutatta, hogy egyenesen fusson, ő meg valamilyen megfontolásból keresztbe kezdett el, aztán mikor visszaért futhattunk rendesen is. Na meg az egyszerre indulás se ment, mikor egy másik kuttyal kiválasztottak minket, hogy együtt fussunk. Félreértés ne essék, tudom a nevét, de mivel ez bakis bejegyzés, így csak azután írhatnám le, hogy megkérdeztem, de ez így egyszerűbb.

2014.04.05. Nyíregyháza – MKSZ CAC

Tenyésztőmnél aludtunk előző nap, hogy Pestről tudjunk együtt indulni. (Fontos infó a történethez) Reggel beront, mint Zrínyi a várba, hogy baj van. Két kocsival mentünk volna, de a másik kocsinak betört a szélvédője, így szívás van. Mert ő nem tud hirtelen kocsit szerezni. Egyik gazdinak maradnia kell a fenekén. De az úgy nagyon nem volt jó, mert én egyik nélkül se viselkedek rendesen. Vagy ott van mindkettő, vagy nem emelem a farkam. Ekkora sztárnak már csak lehet ennyi igénye. Mivel senki se akart maradni, valakinek a csomagtartóban kellet utazni a labradorokkal. Szegény gazdinak kellet bemászni, pedig megjegyzem voltak nála kisebbek is, khmm, nem olyan dundus, de azért kezdhetne valamit magával.. Lényeg az, hogy 2-3 órás utat kellet eltöltenie a labradorokkal. Szerencsére több baki nem volt aznap, de ez  elég nagy ahhoz, hogy egy napra elegendő legyen. A visszaút is hasonlóképpen telt, csak gazdi még rosszul is lett, mert nagyon meleg volt hátul… na persze még rámdöglik itt…

2014.04.12-13. Szerbia kiállítások CAC, CACIB

Talán a legnagyobb baki itt volt, az eddigiek közül, de az autós azért még elég szorosan mögötte volt. Mikor nagy nehezen megtaláltuk a határátkelőt, és még sorba is kerültünk, kiderült, hogy gazdinak februárba lejárt a személyije. Így persze ő nem jöhetett át. Visszamentünk, hátha az útlevele jó. De nem. Tehát gazdik maradtak otthon. Egész jól ment a dolog, de a farkam nem emeltem, há nehogymár… Meglett a BOB, a BOG I, aztán mikor végén a BIS-be kellet volna menni, a tenyésztőm elfelejtette, és mikor már mindenki bent állt, akkor berobogtunk, hogy ja még mi is itt vagyunk. Ott már nem kaptam semmit. Persze azért ezen az első napon bőven jutott az eltévedésekből… bezzeg ha én navigálnék….

Második nap is eltévedtünk párszor, mert hát miért ne? Az tökjó dolog. Több kínai volt, a CACIB-ért emeltem még a farkam, de utána úgy voltam vele, hogy kapják be, majd ha gazdiék nem szerencsétlenkednek majd akkor emelem a farkam. Így a fajtagyőztes nem én lettem. Hát ez van…

A szerbiai kiállításokkal le is zárul a bakisorozat első része. Május elején Székesfehérvár, utána Makó, és mivel ezek úgy is bénáznak egy sort tuti lesz Kiállítás bakik part2. Csak kicsit várni kell még rá.