Közkívánatra lesz ilyen is a blogban. Bizonyos trükkök, engedelmességi feladatok tanításáról részletes leírás. Akkor rakok fel egy trükköt a tanácsokkal, tapasztalatokkal, ha már az összes kutyám tudja, és sikerült kitapasztalni, hogy milyen problémák léphetnek fel.

Az “Ül!” a legkönnyebb, amit tanítani lehet kutyánknak. Általában mindenki ezzel is kezdi.

A legegyszerűbb tanítási módszer a megvezetés. Fogunk valami finom falatot, és a kutya orra fölé emeljük. A várt reakció, hogy a feneke földet fog érni, és úgy fogja várni a falatot. Akad olyan is, hogy egyből nem akar leülni, akkor a falatot húzzuk a feje felett a hátulja felé, szépen lassan. Nem kell nagy távolságot. Ha a kutya ugrál érte egy határozott “nem”-el tiltsuk le róla. Vannak olyan kutyák akik hátrálni kezdenek, náluk célszerű olyan helyen tanulni, ahol nem tud hátrálni, le kell ülnie. Pl. fal mellett

Az elkapásos módszerhez szükséges egy klikker is. Ez is pofon egyszerű dolog, ha a kutya leül, klikkelünk egyet. Kap egy falatot. Ha megint leül, akkor megint klikkelünk. Mikor már egyre többször ajánlja fel kössünk hozzá vezényszót, miközben csinálja. Később meg már csak akkor klikkeljünk, ha mi kérjük tőle, hogy üljön le.

Illetve van még egy módszer, amit én nem igazán kedvelek. A hagyományos, régi módszer. Amikor a kutya fenekét le kell nyomni, és közben mondani, hogy ül. Azért nem szeretem ezt a fajta tanítást, mert így eltűnik belőle az élvezet a kutya számára, mert azzal, hogy lenyomod a fenekét, neki az egy kényszer lesz.

Süket kutyáknál én a megvezetést javaslom, ugyanis a klikkert nem hallják, így feleslegesen kattognánk nekik. Az gondolom nyilvánvaló, hogy nekik vezényszót sem mondunk, hanem kézjellel párosítjuk össze a parancsot.