2014.08.16. Budapest ÁBE Klubkiállítás. Minden ugyanúgy zajlott, mint minden kiállítás előtt. Gazdi készülődik, pakol, engem csinosít. Reggel korán kelés, utazás, és végül a megérkezés. Már akkor be voltam zsongva, tudtam, hogy mindenki velem fog foglalkozni. Az elsők között érkeztünk, így jól szemügyre tudtam venni mindenkit. A kopaszok egy helyre gyűjtötték a gazdáikat, akik így tudtak bandázni. Mivel mi voltunk az elsők, így körénk gyűlt mindenki. Elég sok jó csaj volt, de túl sokan voltunk rájuk kanok. Ahogy így nagyban készülődünk gazdi egyszer csak elment, majd egy fél éves kiskukissal jött vissza. (természetesen kopasz) Ahogy kellett, illendően megmorogtam, meg gyorsan dominálgattam egy kicsit, csak hogy tudja, itt én vagyok a főnök, és ez az én gazdám. Szinte egész nap velünk volt, már kezdett gyanús lenni a dolog, hogy itt valami készül. Kezdtem megkedvelni is, nem morogtam, de azért túlzottan nem foglalkoztam ám vele. Kiállítás végén kiderült, hogy jön velünk haza. Vacsiztunk egyet a plázában, olyan csapatépítő hangulata volt a dolognak. Aztán alvás, mert reggel indulni kellett vissza Szegedre. Akkor dőlt el minden, hogy teljesen hazajön, vagy sem. Hát jött. Vegyes érzelmekkel szálltam az autóba, ugyanis eszemben sem volt osztozni senkivel a dolgaimon.

Egy hét telt el azóta, hogy hozzánk költözött Dongi, és azt hiszem nem bánom. Lett egy kisöcsém. Aki nem mellesleg tök jófej, meg lehet vele játszani is. Mint minden testvér néha kicsit idegesítő, például mikor nem hagy enni, reggel ugrál a fejemen, hogy keljek már. De amúgy jó, hogy van. Tudom, ez kicsit buzisan hangzik, de ő hiányzott a tökéletes életemhez. Sokat sétálunk gazdival, meg játszunk is. Bár az asztalról lepotyogó kajákon osztoznunk kell, azért tök rendben van a dolog. Minden sokkal érdekesebb így, hogy ő is itt van. Gazdi végre valamit nem szúrt el, és így lett egy igazi vagány kisöcsém.